Emlékszem az általános iskolás tesi órákra, amik nekem is (mint szerintem a elég sok embernek) a rémálom kategóriába tartoztak. Nem elég, hogy iskolát váltottam 4ik elején, de az osztályban a legtöbb lány sportos volt és menő is volt jónak lenni torna órán. Én ellenben már az első körben hatalmasat estem a szekrény ugrás során, majd kézenállásnál eltört a nagy lábujjam stb.

Bár sosem voltam kifejezetten túlsúlyos, de szerettem a chipset és volt egy kis hasam 10 éves koromban. Szóval a Linduciból eredeztetve megnyertem a Duci nevet.
(Pedig alapvetően 5 éves korom óta sportolok és akkoriban már rendszeresen lovagoltam. De ebből is látszik, hogy a helyes étkezés nagyon fontos.)

Viszont 7. osztály végén elhatároztam, hogy én bizony komolyabban fogok sportolni és lefogyok. Persze nem éheztem, anyukám odafigyelt rám szigorúan. De elhagytam a chipseket, sok zöldséget, salátát ettem, kenyeret lecseréltem pufirizsre stb. Sőt elhatároztam, hogy megtanulok mindent tesi órára – kézenállást, állásból hídba lemenést, spárgát stb. És addig gyakoroltam otthon minden áldott nap, míg szépen lassan mindent meg tudtam csinálni.

A 8 osztályt már úgy kezdtem, hogy az osztálytársaim meglepődve konstatálták, hogy a nevem már nem állja meg a helyét. Persze azért továbbra is így szólítottak.

Ez az élmény – hogy valójában a célok elérése csak elhatározás és kitartás kérdése – segített a későbbiekben is. Nem voltam sosem élsportoló, a gimiben és az egyetem alatt én is buliztam, sőt még dohányoztam is.

De 2009ben ismét döntöttem, leszoktam a dohányzásról, visszatértem az egészséges életmódhoz és a sporthoz. Kitaláltam, hogy fitness modellként is kipróbálom magam. Majd ezután a kerékpározás világában találtam magam és elhatároztam, hogy versenyezni fogok. Ez is elég jól sikerült, 2016ban még a riói olimpiai kvótafutó válogatott tagja is voltam.
Közben elvégeztem az edzői sulit, dolgoztam egy táplálékkiegészítő cégnél és végül 2012-ben a saját lábamra állva személyi edzőként, TRX oktatókáént majd Spinning instruktorként kezdtem dolgozni.

Célom, hogy mindenki megtalálja az örömöt a sportban, hogy élvezze, amit csinál és motivált maradjon. Szeretném, hogy tényleg életforma legyen, kikapcsolódás és nem büntetés, valamint túl mutasson azon, hogy „lefogyok 5-10kgt”.